A mai hivatalosan is elfogadott vallások: a keresztény, a judaizmus, és az iszlám, előtt létezett egy úgynevezett "ősvallás" (a továbbiakban, mint Ősvallás), amiben mindhárom vallás elemei megtalálhatóak voltak. Tulajdonképpen ennek az Ősvallásnak több alfajai voltak, mint p. a kereszténységnek. Ugyanakkor volt még egy lényeges eleme, amit ma Buddha tanaiként ismerünk és minden alfajban jelen volt.
Az alaptétel az Ősvallásban az egyisten-hit volt, mely egy nőnemű istenségre mutat. Azonban nem ez volt az egyetlen eleme. A mai Szentháromság szintén jelen volt az Ősvallásban.
Ez az Ősvallás egy sokkal magasabb spirituális szinten jelent meg itt a Földön egy másik dimenzióban. Azonban a nyelvtani múltidő nem csak az időt jelenti, hanem magát a spirituális tudást is ami volt-van-lesz - egy olyan minőségi terminust, amiből, ha minél több van annál közelebb van a kiindulópontjától. Miért is? Mert minél messzebb vagy valamitől, annál több utat kell megtenned, vagyis több tudásra, ismeretre van szükséged ahhoz, hogy közelebb juthass a kiindulási ponthoz. Látszólag paradoxon, de csak látszólag.
A spirituális fejlődés mindig ciklikus - akár pl. a maják naptára. Ez a ciklikus idő kb. 25 000-26 000 évnek felel meg.
Amikor ez a ciklikus időszak véget ér, vagyis inkább visszatér a kiindulópontjára, visszaáll minden az eredeti állapotába - ahogy a Föld összes vallásának szentírásában is benne van - és elkezdődik egy újabb ciklikus időszak.
A korszakok váltásával a vallás is fokozatosan átformálódik és a Teremtő Anyát felváltja a Teremtő Atya - attól függően, hogy az adott korszakot melyik teremtő elem uralja (Tűz vagy Víz).
Jelenlegi korszakunkban a Víz elem a domináns, ami jellemzően nőnemű - Vízöntő-korszak. A nőnemű alatt nem a nemiséget kell érteni, hanem egy minőségi terminust. A Víz elem dolga az elavult dogmatikus tudás letisztítása és megteremteni az ősi tudáshoz a teret és helyet, amit egyszer réges-rég elvesztettünk.
Nézzük sorban az Ősvallás elemeit.
AZ ÉLET(VILÁG) FÁJA - AVAGY A KERESZT
Jézus megfeszítése előtt egészen más volt a jelentése. Az Ó-szövetség Mózes első könyvében meg is van örökítve: "(...) Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket. (...)" (6. szúra). A magyar népmesékben úgy maradt fent, mint az Égigérő Fa. A világ struktúrája, ahogy felépül a Mennyországtól a Pokolig. Az ősmagyar és egyes észak-amerikai indián törzsek mitológiáján kívül még a skandináv (viking) mitológiában maradt fent, a neve Yggdrasil.
Az Élet Fája több szintre osztható: a Mennyországra, a halandók földjére, és a Pokolra.
az Ankh
Az óegyiptomi kultúra legismertebb szimbóluma, de eredetileg az óegyiptomiak is csak átvették az Egyiptomot megalapító hunoktól. De ábrázolták még sok helyen, például az elsüllyedt Atlantiszon is.
Jelentése: a szellem győzelme a fizikai test felett.
a Szvasztika
Nagyon ősi ázsiai Nap-kereszt ábrázolás.
A német náci ábrázolással ellentétben ez a keresztszimbólum nem egy elnyomó diktatórikus rendszert jelöl. A balra forgó horogkereszt az élet körforgását jelenti: a születést, az életet, és a halált.
Ázsiában nagyon elterjedt és nem démonizáló jelentése van, mint például Európában. Gyakran Buddhával együtt ábrázolják, mint a megvilágosodás Nemes Nyolcrétű Ősvényének szimbólumát.
Pokol - Alvilág
Az Ősvallásban nem volt Pokol.
Az Ősvallás a reinkarnáció (újjászületés) tanát hirdette, akárcsak Jézus.
A tan szerint a léleknek mindaddig le kellett születnie újra és újra a földre, amíg minden bűnét, amiket elkövetett életeiben jóvá nem tette.
A poklot a római egyház vezette be.
Dante Aligheri (1265-1321) itáliai költő, misztikus és fizikus szerint a Poklot is Isten teremtette, melyet "Isteni színjáték" világhírű költeményében le is ír.
AZ ŐS-SZENTHÁROMSÁG
Boldogasszony (Ezüst) Anyácska
Ma már csak homályos és zavaros misztikus alakká korcsosult, pedig az ősi fejlett civilizációk nagy becsben tartották.
Egyes ősi kultúrákban a tavasz, nyár, ősz ill. a tél istennőjeként is tisztelték.
Az ősmagyar vallásban Nagy Boldogasszonyként ismerjük. A székelyeknél Babba Máriaként maradt fent.
A Boldogasszony volt az egyik teremtője az egész univerzumnak.
Alapeleme a Víz, mely táplálékul szolgált. Amellett letisztítja a régi elavult dolgokat és új teret teremt meg, az új lehetőségekhez.
Gyakran rendelték mellé a Föld elemét is, ami a Víz elemmel párosulva termékenységet szimbolizálta, de jelképezte az újrakezdést is.
Bolygója a Hold.
az ókori egyiptomiaknál:
Egy része az Ízisz-, Básztet-, Hathor-, Szahmet-kultuszokban maradt fent.
az ógörögöknél:
Egy része a Párkák arcai is a Szent Anyából alakultak át: a lány, az anya, és az öreganya. A Párkák szőtték az emberek sorsát.
Ami még megmaradt belőle egy részt Héra-, Démétér-, Hesztia-, Aphrodité-, Gaia-, Rhea-, Szeléné-kultuszokban maradt fent.
a skandinávoknál (vikingek):
Frigg- és Freya-kultuszokban maradt fenn.
az ókori rómaiaknál:
Juno-, Ceresz-, Veszta-, Vénusz-, Luna-kultuszokban maradt fent.
Szent (Arany) Atyácska
A mai kereszténység egyistene.
Eredetileg a Boldogasszony védője is volt, de ő tette termékennyé Boldogasszony (Ezüst) Anyácskát és így teremtő erő is.
Alapeleme a Tűz, ami a tudást és erőt szimbolizálja. Boldogasszony (Ezüst) Anyácskával közösen teremtette az egész univerzumot.
Gyakran a Levegő elemet rendelik mellé, ami a Tűz elemmel párosulva hírt és/vagy a változást szimbolizálja.
Bolygója a Nap.
az ókori egyiptomiaknál:
Egy része a Atum-Ré (vagy Atum-Rá)-, Ozirisz-kultuszokban maradt fent.
az ógörögöknél:
Zeusz-, Apollón-kultuszokban mardt fent.
a skandinávoknál (vikingek):
Baldr-, Njörd-, Frey-kultuszokban maradt fent.
az ókori rómaiaknál:
Jupiter-, Apolló-kultuszokban maradt fent.
a Fiú
Arany Atyácska földi közvetítője és megtestesítője.
Egyes ősi kultúrákban isten fiának az uralkodókat és/vagy vallás vezetőket (gyakran a két rang ugyanaz volt) tekintették annak.
A keresztényeknél: Jézus, a judaizmusban: Jesua próféta, az iszlámban: Iszá próféta, az isteni fiú.
Gyakran párosítják a Föld elemhez, mint az isteni mag hordozóját.
Bolygója a Vénusz.
az ókori egyiptomiaknál:
Hórusz-kultuszban maradt fent.
az ógörögöknél:
Dionüszosz-kultuszban maradt fent.
a skandinávoknál (vikingek):
Thor-kultuszban maradt fent.
az ókori rómaiaknál:
Bacchus-kultuszban maradt fent.
A SZENTLÉLEK
Isteni szeretet kiáradása.
A kereszténységben nem ábrázolják személyként.
A judaizmusban: Isten Szelleme, az iszlámban: Dzsábrill (Gábriel arkangyal), az ókori egyiptomiaknál: Ankh. Általában a Levegő elemmel párosítják, mint az isteni hatalom kiteljesedését és kiterjedését.
Bolygója a Merkúr.
A SÁTÁN - JAHVE (ÁRMÁNY)
A legenda szerint Sátánáel (jelentése: Isten bírája) - Isten egyik arkangyala - szembeszállt Istennel, mert bírálta Istent a gyarló és gyűlölködő emberek miatt. Sátánáel arkangyal szerint az emberek nem érdemlik meg Isten szeretetét végtelen gyarlóságuk és dölyfös kicsinyességük miatt. Isten haragjában letaszította és a Pokolba zárta Sátánáelt - akit innentől kezdve Sátánnak (jelentése: bíráló, vádló) hívtak - és megfosztotta minden angyali képességétől.
Büntetésként Isten a kárhozott lelkeket bízta rá a Pokolban.
Ez persze csak fikció.
A gnosztikus apokrif iratokban Sátán vagy Jahve egy olyan sötét és negatív hatalmasságot jelöl, ami valójában az Úristen ellentéte. Sötétséget visz oda, ahol fény van, és ahol élet van oda elmúlást visz. Semmi köze nincs Luciferhez, aki valójában Isten egyik hűséges arkangyala.
Történetét így írják le a titkos apokrif iratok:
amikor az Úristen megteremtette az Univerzumot, de még nem teremtette meg az Embert, történt egy nap, hogy a mélyben kavargó Káosz szemet vetett az Atya egyik gyönyörű teremtményére. Egy alkalommal a Káosz megragadta ezt a gyönyörű fénylényt és erőszakkal magáévá tette. A fénylény ez után egy borzalmasan csúnya teremtménynek adott életet, akinek patái és szamárfeje volt. Ő lett Jahve. A fénylény nagyon megriadt ettől a lénytől és ijedtében elszaladt. Jahve bánatában bosszút esküdött az Atya és annak teremtményei ellen, mivel senki sem volt képes szeretni őt borzalmas külseje miatt.
Lucifer arkangyal lázadása
Miután Jahve bosszút esküdött az Atya ellen elkezdett sereg toborozni, hogy megdönthesse az Úr hatalmát. Sorra kezdte elcsábítani a fénylényeket és angyalokat, már akiket tudott. Egy nap Lucifer arkangyal elé állt és arra akarta rábírni Jahve, hogy kövesse őt és tagadja meg Istent. De Lucifer arkangyal nem engedett neki, mert örök hűséget fogadott az Atyának.
Még párszor Jahve megpróbálta elcsábítani Lucifert, de ő mindannyiszor megtagadta és így hű maradt ígéretéhez és az Atyához.
Bolygója a Szaturnusz.
az ókori egyiptomiaknál:
a Széth-kultuszban jelenik meg.
az ógörögöknél:
Khaosz-, Erebosz-, Nüx-, Hádész-, Árész-, Erisz-kultuszokban jelenik meg.
a skandinávoknál (vikingek):
Loki-, Fenrir-, Garm-, Ginnungagap-kultuszokban jelenik meg.
az ókori rómaiaknál:
Pluto-, Mars-kultuszokban jelenik meg.
AZ ELEMENTÁLOK - ŐSELEMEK
Valaha ezek is az Ősvallás részei voltak, de mára ezek valódi ismerete a múltba veszett.
Az elemeket nem fizikai értelemben kell elképzelni, hanem szellemi rangot jelző értelemben.
Minden elem képes gyengíteni az életet, de ugyanakkor táplálni is. Külön-külön nem képesek életet létrehozni, de társulni a többi elemmel képesek lehetnek rá.
a Tűz elem (Ignis)
Aktív elem, ami képes egyedül önmagában is megnyilvánulni. Az ős-Káoszból táplálkozik. Sokan azt gondolják, hogy csak a pusztítás a lételeme. Pedig nem csak ez az egyetlen tulajdonsága.
A tudás keresésében sokat segít, energiával tölt fel, rávilágít a dolgokra, utat mutat a sötétségben. Képes önmagát generálni és szétárasztani magát, amint szétárasztja magát vissza is fordul önmagába és így önmaga kiteljesedése előtt jár.
Asztrológiailag a következő bolygók tartoznak hozzá:
Jupiter, Mars, Nap
a Víz elem (Aqua)
Aktív elem, ami képes egyedül önmagában is megnyilvánulni. Az ős-Rendből táplálkozik. Nem csak egyszerűen fent tartja a rendet, de képes megteremteni azt. Erőssége a védelem és a védelem erősítése. Mivel a Rendből táplálkozik sokszor a tudást is magában hordozza. Befogadó képességével különösebb erőfeszítések nélkül képes fenn tartani önmagát. Állandó terjedésben van.
Asztrológiailag a következő bolygók tartoznak hozzá:
Hold, Neptunusz, Plútó
a Föld elem (Terra)
Passzív elem, ami önmagában nem képes megnyilvánulni. Szükséges hozzá a Tűz vagy a Víz elem. Passzivitása révén inkább befogadja, hordozza, a dolgokat és nem generálja azokat.
Erőssége a dolgok gyarapítása.
Asztrológiailag a következő bolygók tartoznak hozzá:
Merkúr, Szaturnusz, Vénusz
a Levegő elem (Aero)
Passzív elem, ami önmagában nem képes megnyilvánulni.
Szükséges hozzá a Tűz vagy a Víz elem. Nagyon instabil. Leginkább a közvetítő szerepét tölti be. Tűzzel vagy Vízzel szétáradó erejű.
Asztrológiailag a következő bolygók tartoznak hozzá:
Merkúr, Szaturnusz, Vénusz
Az ősi tudás 4 eleme a mai napig megtalálhatóak a római keresztény templomokban is.
Tehát a 4 ősi elem ábrázolása korán sem pogány ábrázolás, hanem szerves része a kereszténységnek.
A "BŰNBEESÉS" DILEMMÁJA
A keresztény egyház kanonizált szentírásai azt írják, hogy az ember születésétől fogva bűnös, mivel az első emberpár - Ádám és Éva - az Édenkertben bűnbe esett a kígyóként megtestesülő Sátán által.
A keresztény egyház által tiltottnak tartott gnosztikus apokrif iratok így írnak erről:
történt egy nap az Édenkertben, hogy Ádám és Éva meghallottak egy suttogó hangot: "Ne egyetek gyümölcsöt a fákról, mert meghaltok!" keresték a hang gazdáját, de nem jöttek rá ki szólt hozzájuk.
Egy nap hatalmas szélvihar támadt és a két ember eltévedt az Édenkertben, ami olyan hatalmas volt, mint egy kontinens. Ádám és Éva az Édenkert egy olyan területére tévedt, amit addig nem ismertek. Azon a területen találtak 2 hatalmas gyönyörű fát. Az egyiknek arany színű gyümölcsei voltak, a másiknak ezüst színű gyümölcsei. Éva ezt mondta Ádámnak: "Nagyon szomjas lettem." és egyik kezével az ezüst színű gyümölcsöt termő fa felé nyúlt. Ekkor megint megszólalt a rejtélyes hang: "Ne egyetek a fákról gyümölcsöt, mert meghaltok!" Ádám és Éva tanakodni kezdtek. Ádám azt akarta, hogy ne egyenek a fákról, míg Éva azt akarta, hogy egyenek. Amíg tanakodtak egy sólyom szállt az ezüst színű gyümölcsökkel teli fára és gyönyörű női hangon ezt mondta: "Miért tanakodtok ennyit?". Ádám erre azt felelte: "Mert egy hang azt mondta, ha eszünk a fákról gyümölcsöt, akkor meghalunk." A sólyom ezt felelte nekik: "Ez nem igaz. Egyetek csak bátran! Ezt a fát én ültettem nektek. A hang hazudott nektek, mert ő a hazugság atyja." Ekkor Éva felnyúlt a fa egyik ága felé és leszakított egy gyümölcsöt. Először Éva és aztán Ádám is megkóstolta a gyümölcsöt és abban a pillanatban mindketten tudták a rossz és a jó dolgokat. Ádám és Éva testén 7 fénylő csillag jelent meg.
Ekkor hatalmas szélvihar kerekedett és a szigetet hatalmas földrengés rázta meg. Éva és Ádám nagyon megijedt, mert a föld megindult a lábuk alatt. A sólyom ekkor a hátára vette őket és elrepült velük Sineár földje felé, ahol letelepedtek és utódokat nemzettek, akik bölcsen uralkodtak Sineár földjén.
A 7 fénylő pont az ember főcsakráit jelzi. Éva és Ádám ezek után képesek voltak érzékelni a csakrákat. Ez volt az a tudás, amire szert tettek.
A sólyom nem volt más, mint a Boldogasszony. Tehát semmiféle bűnbeesés nem volt, éppen ellenkezőleg. Az Atya azt akarta, hogy az ember isteni tudással teljék meg.
TUDOMÁNY, MISZTIKUM, VALLÁS (?)
Az eredeti Ősvallás mindháromnak teret adott és nem különítette el egyiket sem. Nem létezett az a hatalmas óriási szakadék a három között, mint napjainkban.
Az Ősvallás az anyatermészet törvényein és tiszteletén alapult.
Az Ősvallás papjai és papnői nagyon magas szinten értettek a természettudományokhoz (fizikához, matematikához, geológiához, asztrológiához, alkímiához) , az orvosláshoz, és a pszichológiához.
Behatóan tudtak olyan betegséget is kezelni, mint például az agyvérzés. Ismerték a császármetszést is. A vajúdó kismamát fizikálisan (gyógynövények, jóga gyakorlatok) és mentálisan (gondolati energia) által készítették elő a szülésre.
A Római Katolikus Egyház önkényesen és ellentmondást nem tűrően kizárta a tudományt és misztikumot a vallásból. Mondván: a tudomány nem vizsgálhatja a vallás tanait tudományos szempontból, és a misztikumot pedig eretnek dogmáknak bélyegezte meg, ha csak az nem illeszkedett szervesen az Egyház tanaihoz.
Hogy erre miért volt szükség?
Az Egyház magának akarta azt az ősi tudást, ami a Földön minden emberé kellene, hogy legyen kivétel nélkül. Ezzel a tudás-korlátozással gyakorolhatott önkényes ellenőrzést korlátlanul, nem csak a hívek, de államok, birodalmak, felett is.
Viszont ki kell hangsúlyozni, hogy kezdetben az Egyházat, ezzel a korlátozással egyáltalán nem a rossz szándék vezérelte. Ellenkezőleg.
Sokkal inkább a hívek és államok, birodalmak, békés egymás mellett élése volt a cél, és nem a megosztásuk. Azonban a későbbi időkben különböző politikai és történelmi események ezt is károsan befolyásolták és az Egyházat igyekezték elhatárolni a világi tudományos és misztikus közösségek elől. Aminek a hatása az lett, hogy a tudományos és misztikus közösségek teljesen ki lettek zárva a vallásból, és így a katolikus keresztény vallás egy teljesen elhatárolt szuverén közösséggé vált.
Az ókori görög filozófusok: Szókratész, Püthagorasz, Platón, és Arisztotelész, briliánsan egyeztette össze a spiritualitást a vallással. Filozófiai értekezésükben egyszerre volt jelen a buddhizmus, taoizmus, és keresztény tanítások elemei.
A kereszténység misztikusai
A kereszténység legelső és legjelentősebb misztikusa, akinek tanítása süket fülekre talált nem volt más, mint Jézus Krisztus.
Tanításaiban kiemelkedő hangsúlyt fektetett az élet legmélyebb értelmére, miszerint életünk csak az Istenhez fűződő kapcsolatban (szeretet) és a társadalmi igazságosságban található meg.
További jelentős misztikusok:
Szent Ágoston (Kru. 354-430)
a korai nyugati keresztény egyház legnagyobb hatású gondolkodója.
Areopagoszi Szent Dénes (Kru. 500 körül)
közel-keleti szerzetes
aki az új-platonizmus hatására elragadtatottan misztikus szavakkal írta le a lélek felemelkedését Istenhez, és nagy hatást gyakorolt az utána jövő keresztény gondolkodókra.
Órigenész
a keleti keresztény egyház legnagyobb teológusa, Plótinosz kortársa a Kru. 3. században.
Szent Benedek
aki a 6. században az első nagy nyugat-európai kolostort alapította Monte Cassinóban.
Bingeni Hildegard (1098-1179)
a Benedek-rendi német misztikus, költő, festőművész, drámaíró, zeneszerző és látnok.
Assisi Szent Ferenc (1182-1274)
a világszerte közszeretetnek örvendő személyiség, aki az együttérzést, az egyszerűséget és a természet szeretetét testesíti meg.
Aquinói Szent Tamás (1225-1274)
Domonkos-rendi olasz szerzetes
a középkor legnagyobb keresztény teológusa, aki az emberi lét alapkérdéseinek bámulatosan széles és mély tartományát elemezte.
Eckhart mester (1260-1327)
Domonkos-rendi szerzetes
akinek a belső istenségről szóló tézise - "Ugyanazzal a szemmel tekintek Istenre, mint amellyel Isten tekint reám" - az utóbbi időben ismét a figyelem középpontjába került, mert figyelemre méltó összhangban állt a hinduizmus, buddhizmus és a szúfizmus hasonló gondolataival.
Ávilai Szent Teréz (1515-1582)
karmelita-rendi kasztíliai (spanyol) szerzetes- és rendfőnöknő
nagy misztikus, aki megreformálta a karmelita rendet, s akinek önéletrajza és egyéb írásai a legnagyobb hatású elmélkedési szövegek közé tartoznak.
Keresztes Szent János (1542-1591)
karmelita-rendi kasztíliai (spanyol) szerzetes
világhírű misztikus, aki Szent Terézzel együtt reformálták meg a karmelita rendet.
Jakob Böhme (1575-1624)
német protestáns világi misztikus
aki a kvékerekre gyakorolt nagy hatást.
William Blake (1757-1827)
angol költő, festő, grafikus és nyomdász.
Wilhelm Schelling (1775-1854)
sváb (német) protestáns misztikus filozófus.
Lisieux-i Szent Teréz (1873-1897)
karmelita-rendi francia apáca
aki szent egyszerűségével a világon mindenütt hatott az emberekre.
Teilhard de Chardin (1881-1955)
francia jezsuita teológus, paleontológus és filozófus
akinek evolúciós világképe nagy hatással volt a 20. század vallási gondolkodóira.
Johannes Tillich (1886-1965)
német evangélikus teológus, lelkész.
Pio atya (1887-1968)
kapucinus-rendi olasz szerzetes
karizmatikus és gyógyító, aki stigmáival katolikusok és nem katolikusok között híveket szerzett.
Calcutta-i Teréz anya (1910-1998)
albán származású római katolikus apáca
aki jótékonysági munkája révén 1979-ben Nobel-békedíjat kapott.
Az alaptétel az Ősvallásban az egyisten-hit volt, mely egy nőnemű istenségre mutat. Azonban nem ez volt az egyetlen eleme. A mai Szentháromság szintén jelen volt az Ősvallásban.
Ez az Ősvallás egy sokkal magasabb spirituális szinten jelent meg itt a Földön egy másik dimenzióban. Azonban a nyelvtani múltidő nem csak az időt jelenti, hanem magát a spirituális tudást is ami volt-van-lesz - egy olyan minőségi terminust, amiből, ha minél több van annál közelebb van a kiindulópontjától. Miért is? Mert minél messzebb vagy valamitől, annál több utat kell megtenned, vagyis több tudásra, ismeretre van szükséged ahhoz, hogy közelebb juthass a kiindulási ponthoz. Látszólag paradoxon, de csak látszólag.
A spirituális fejlődés mindig ciklikus - akár pl. a maják naptára. Ez a ciklikus idő kb. 25 000-26 000 évnek felel meg.
Amikor ez a ciklikus időszak véget ér, vagyis inkább visszatér a kiindulópontjára, visszaáll minden az eredeti állapotába - ahogy a Föld összes vallásának szentírásában is benne van - és elkezdődik egy újabb ciklikus időszak.
A korszakok váltásával a vallás is fokozatosan átformálódik és a Teremtő Anyát felváltja a Teremtő Atya - attól függően, hogy az adott korszakot melyik teremtő elem uralja (Tűz vagy Víz).
Jelenlegi korszakunkban a Víz elem a domináns, ami jellemzően nőnemű - Vízöntő-korszak. A nőnemű alatt nem a nemiséget kell érteni, hanem egy minőségi terminust. A Víz elem dolga az elavult dogmatikus tudás letisztítása és megteremteni az ősi tudáshoz a teret és helyet, amit egyszer réges-rég elvesztettünk.
Nézzük sorban az Ősvallás elemeit.
AZ ÉLET(VILÁG) FÁJA - AVAGY A KERESZTAz Élet Fája több szintre osztható: a Mennyországra, a halandók földjére, és a Pokolra.
Az óegyiptomi kultúra legismertebb szimbóluma, de eredetileg az óegyiptomiak is csak átvették az Egyiptomot megalapító hunoktól. De ábrázolták még sok helyen, például az elsüllyedt Atlantiszon is.
Jelentése: a szellem győzelme a fizikai test felett.
Nagyon ősi ázsiai Nap-kereszt ábrázolás.
A német náci ábrázolással ellentétben ez a keresztszimbólum nem egy elnyomó diktatórikus rendszert jelöl. A balra forgó horogkereszt az élet körforgását jelenti: a születést, az életet, és a halált.
Ázsiában nagyon elterjedt és nem démonizáló jelentése van, mint például Európában. Gyakran Buddhával együtt ábrázolják, mint a megvilágosodás Nemes Nyolcrétű Ősvényének szimbólumát.
Pokol - AlvilágAz Ősvallásban nem volt Pokol.
Az Ősvallás a reinkarnáció (újjászületés) tanát hirdette, akárcsak Jézus.
A tan szerint a léleknek mindaddig le kellett születnie újra és újra a földre, amíg minden bűnét, amiket elkövetett életeiben jóvá nem tette.
A poklot a római egyház vezette be.
Dante Aligheri (1265-1321) itáliai költő, misztikus és fizikus szerint a Poklot is Isten teremtette, melyet "Isteni színjáték" világhírű költeményében le is ír.
AZ ŐS-SZENTHÁROMSÁG
Boldogasszony (Ezüst) Anyácska Egyes ősi kultúrákban a tavasz, nyár, ősz ill. a tél istennőjeként is tisztelték.
Az ősmagyar vallásban Nagy Boldogasszonyként ismerjük. A székelyeknél Babba Máriaként maradt fent.
A Boldogasszony volt az egyik teremtője az egész univerzumnak.
Alapeleme a Víz, mely táplálékul szolgált. Amellett letisztítja a régi elavult dolgokat és új teret teremt meg, az új lehetőségekhez.
Gyakran rendelték mellé a Föld elemét is, ami a Víz elemmel párosulva termékenységet szimbolizálta, de jelképezte az újrakezdést is.
Bolygója a Hold.
az ókori egyiptomiaknál:
Egy része az Ízisz-, Básztet-, Hathor-, Szahmet-kultuszokban maradt fent.
az ógörögöknél:
Egy része a Párkák arcai is a Szent Anyából alakultak át: a lány, az anya, és az öreganya. A Párkák szőtték az emberek sorsát.
Ami még megmaradt belőle egy részt Héra-, Démétér-, Hesztia-, Aphrodité-, Gaia-, Rhea-, Szeléné-kultuszokban maradt fent.
a skandinávoknál (vikingek):
Frigg- és Freya-kultuszokban maradt fenn.
az ókori rómaiaknál:
Juno-, Ceresz-, Veszta-, Vénusz-, Luna-kultuszokban maradt fent.
Szent (Arany) Atyácska A mai kereszténység egyistene.
Eredetileg a Boldogasszony védője is volt, de ő tette termékennyé Boldogasszony (Ezüst) Anyácskát és így teremtő erő is.
Alapeleme a Tűz, ami a tudást és erőt szimbolizálja. Boldogasszony (Ezüst) Anyácskával közösen teremtette az egész univerzumot.
Gyakran a Levegő elemet rendelik mellé, ami a Tűz elemmel párosulva hírt és/vagy a változást szimbolizálja.
Bolygója a Nap.
az ókori egyiptomiaknál:
Egy része a Atum-Ré (vagy Atum-Rá)-, Ozirisz-kultuszokban maradt fent.
az ógörögöknél:
Zeusz-, Apollón-kultuszokban mardt fent.
a skandinávoknál (vikingek):
Baldr-, Njörd-, Frey-kultuszokban maradt fent.
az ókori rómaiaknál:
Jupiter-, Apolló-kultuszokban maradt fent.
Arany Atyácska földi közvetítője és megtestesítője.
Egyes ősi kultúrákban isten fiának az uralkodókat és/vagy vallás vezetőket (gyakran a két rang ugyanaz volt) tekintették annak.
A keresztényeknél: Jézus, a judaizmusban: Jesua próféta, az iszlámban: Iszá próféta, az isteni fiú.
Gyakran párosítják a Föld elemhez, mint az isteni mag hordozóját.
Bolygója a Vénusz.
az ókori egyiptomiaknál:
Hórusz-kultuszban maradt fent.
az ógörögöknél:
Dionüszosz-kultuszban maradt fent.
a skandinávoknál (vikingek):
Thor-kultuszban maradt fent.
az ókori rómaiaknál:
Bacchus-kultuszban maradt fent.
Isteni szeretet kiáradása.
A kereszténységben nem ábrázolják személyként.
A judaizmusban: Isten Szelleme, az iszlámban: Dzsábrill (Gábriel arkangyal), az ókori egyiptomiaknál: Ankh. Általában a Levegő elemmel párosítják, mint az isteni hatalom kiteljesedését és kiterjedését.
Bolygója a Merkúr.
A legenda szerint Sátánáel (jelentése: Isten bírája) - Isten egyik arkangyala - szembeszállt Istennel, mert bírálta Istent a gyarló és gyűlölködő emberek miatt. Sátánáel arkangyal szerint az emberek nem érdemlik meg Isten szeretetét végtelen gyarlóságuk és dölyfös kicsinyességük miatt. Isten haragjában letaszította és a Pokolba zárta Sátánáelt - akit innentől kezdve Sátánnak (jelentése: bíráló, vádló) hívtak - és megfosztotta minden angyali képességétől.
Büntetésként Isten a kárhozott lelkeket bízta rá a Pokolban.
Ez persze csak fikció.
A gnosztikus apokrif iratokban Sátán vagy Jahve egy olyan sötét és negatív hatalmasságot jelöl, ami valójában az Úristen ellentéte. Sötétséget visz oda, ahol fény van, és ahol élet van oda elmúlást visz. Semmi köze nincs Luciferhez, aki valójában Isten egyik hűséges arkangyala.
Történetét így írják le a titkos apokrif iratok:
amikor az Úristen megteremtette az Univerzumot, de még nem teremtette meg az Embert, történt egy nap, hogy a mélyben kavargó Káosz szemet vetett az Atya egyik gyönyörű teremtményére. Egy alkalommal a Káosz megragadta ezt a gyönyörű fénylényt és erőszakkal magáévá tette. A fénylény ez után egy borzalmasan csúnya teremtménynek adott életet, akinek patái és szamárfeje volt. Ő lett Jahve. A fénylény nagyon megriadt ettől a lénytől és ijedtében elszaladt. Jahve bánatában bosszút esküdött az Atya és annak teremtményei ellen, mivel senki sem volt képes szeretni őt borzalmas külseje miatt.
Lucifer arkangyal lázadása
Miután Jahve bosszút esküdött az Atya ellen elkezdett sereg toborozni, hogy megdönthesse az Úr hatalmát. Sorra kezdte elcsábítani a fénylényeket és angyalokat, már akiket tudott. Egy nap Lucifer arkangyal elé állt és arra akarta rábírni Jahve, hogy kövesse őt és tagadja meg Istent. De Lucifer arkangyal nem engedett neki, mert örök hűséget fogadott az Atyának.
Még párszor Jahve megpróbálta elcsábítani Lucifert, de ő mindannyiszor megtagadta és így hű maradt ígéretéhez és az Atyához.
Bolygója a Szaturnusz.
az ókori egyiptomiaknál:
a Széth-kultuszban jelenik meg.
az ógörögöknél:
Khaosz-, Erebosz-, Nüx-, Hádész-, Árész-, Erisz-kultuszokban jelenik meg.
a skandinávoknál (vikingek):
Loki-, Fenrir-, Garm-, Ginnungagap-kultuszokban jelenik meg.
az ókori rómaiaknál:
Pluto-, Mars-kultuszokban jelenik meg.
AZ ELEMENTÁLOK - ŐSELEMEK
Az elemeket nem fizikai értelemben kell elképzelni, hanem szellemi rangot jelző értelemben.
Minden elem képes gyengíteni az életet, de ugyanakkor táplálni is. Külön-külön nem képesek életet létrehozni, de társulni a többi elemmel képesek lehetnek rá.
a Tűz elem (Ignis)
Aktív elem, ami képes egyedül önmagában is megnyilvánulni. Az ős-Káoszból táplálkozik. Sokan azt gondolják, hogy csak a pusztítás a lételeme. Pedig nem csak ez az egyetlen tulajdonsága.
A tudás keresésében sokat segít, energiával tölt fel, rávilágít a dolgokra, utat mutat a sötétségben. Képes önmagát generálni és szétárasztani magát, amint szétárasztja magát vissza is fordul önmagába és így önmaga kiteljesedése előtt jár.
Asztrológiailag a következő bolygók tartoznak hozzá:
Jupiter, Mars, Nap
a Víz elem (Aqua)
Aktív elem, ami képes egyedül önmagában is megnyilvánulni. Az ős-Rendből táplálkozik. Nem csak egyszerűen fent tartja a rendet, de képes megteremteni azt. Erőssége a védelem és a védelem erősítése. Mivel a Rendből táplálkozik sokszor a tudást is magában hordozza. Befogadó képességével különösebb erőfeszítések nélkül képes fenn tartani önmagát. Állandó terjedésben van.
Asztrológiailag a következő bolygók tartoznak hozzá:
Hold, Neptunusz, Plútó
a Föld elem (Terra)
Passzív elem, ami önmagában nem képes megnyilvánulni. Szükséges hozzá a Tűz vagy a Víz elem. Passzivitása révén inkább befogadja, hordozza, a dolgokat és nem generálja azokat.
Erőssége a dolgok gyarapítása.
Asztrológiailag a következő bolygók tartoznak hozzá:
Merkúr, Szaturnusz, Vénusz
a Levegő elem (Aero)
Passzív elem, ami önmagában nem képes megnyilvánulni.
Szükséges hozzá a Tűz vagy a Víz elem. Nagyon instabil. Leginkább a közvetítő szerepét tölti be. Tűzzel vagy Vízzel szétáradó erejű.
Asztrológiailag a következő bolygók tartoznak hozzá:
Merkúr, Szaturnusz, Vénusz
Az ősi tudás 4 eleme a mai napig megtalálhatóak a római keresztény templomokban is.
Tehát a 4 ősi elem ábrázolása korán sem pogány ábrázolás, hanem szerves része a kereszténységnek.
A "BŰNBEESÉS" DILEMMÁJA
A keresztény egyház kanonizált szentírásai azt írják, hogy az ember születésétől fogva bűnös, mivel az első emberpár - Ádám és Éva - az Édenkertben bűnbe esett a kígyóként megtestesülő Sátán által.
A keresztény egyház által tiltottnak tartott gnosztikus apokrif iratok így írnak erről:
történt egy nap az Édenkertben, hogy Ádám és Éva meghallottak egy suttogó hangot: "Ne egyetek gyümölcsöt a fákról, mert meghaltok!" keresték a hang gazdáját, de nem jöttek rá ki szólt hozzájuk.
Egy nap hatalmas szélvihar támadt és a két ember eltévedt az Édenkertben, ami olyan hatalmas volt, mint egy kontinens. Ádám és Éva az Édenkert egy olyan területére tévedt, amit addig nem ismertek. Azon a területen találtak 2 hatalmas gyönyörű fát. Az egyiknek arany színű gyümölcsei voltak, a másiknak ezüst színű gyümölcsei. Éva ezt mondta Ádámnak: "Nagyon szomjas lettem." és egyik kezével az ezüst színű gyümölcsöt termő fa felé nyúlt. Ekkor megint megszólalt a rejtélyes hang: "Ne egyetek a fákról gyümölcsöt, mert meghaltok!" Ádám és Éva tanakodni kezdtek. Ádám azt akarta, hogy ne egyenek a fákról, míg Éva azt akarta, hogy egyenek. Amíg tanakodtak egy sólyom szállt az ezüst színű gyümölcsökkel teli fára és gyönyörű női hangon ezt mondta: "Miért tanakodtok ennyit?". Ádám erre azt felelte: "Mert egy hang azt mondta, ha eszünk a fákról gyümölcsöt, akkor meghalunk." A sólyom ezt felelte nekik: "Ez nem igaz. Egyetek csak bátran! Ezt a fát én ültettem nektek. A hang hazudott nektek, mert ő a hazugság atyja." Ekkor Éva felnyúlt a fa egyik ága felé és leszakított egy gyümölcsöt. Először Éva és aztán Ádám is megkóstolta a gyümölcsöt és abban a pillanatban mindketten tudták a rossz és a jó dolgokat. Ádám és Éva testén 7 fénylő csillag jelent meg.
Ekkor hatalmas szélvihar kerekedett és a szigetet hatalmas földrengés rázta meg. Éva és Ádám nagyon megijedt, mert a föld megindult a lábuk alatt. A sólyom ekkor a hátára vette őket és elrepült velük Sineár földje felé, ahol letelepedtek és utódokat nemzettek, akik bölcsen uralkodtak Sineár földjén.
A 7 fénylő pont az ember főcsakráit jelzi. Éva és Ádám ezek után képesek voltak érzékelni a csakrákat. Ez volt az a tudás, amire szert tettek.
A sólyom nem volt más, mint a Boldogasszony. Tehát semmiféle bűnbeesés nem volt, éppen ellenkezőleg. Az Atya azt akarta, hogy az ember isteni tudással teljék meg.
TUDOMÁNY, MISZTIKUM, VALLÁS (?)
Az eredeti Ősvallás mindháromnak teret adott és nem különítette el egyiket sem. Nem létezett az a hatalmas óriási szakadék a három között, mint napjainkban.
Az Ősvallás az anyatermészet törvényein és tiszteletén alapult.
Az Ősvallás papjai és papnői nagyon magas szinten értettek a természettudományokhoz (fizikához, matematikához, geológiához, asztrológiához, alkímiához) , az orvosláshoz, és a pszichológiához.
Behatóan tudtak olyan betegséget is kezelni, mint például az agyvérzés. Ismerték a császármetszést is. A vajúdó kismamát fizikálisan (gyógynövények, jóga gyakorlatok) és mentálisan (gondolati energia) által készítették elő a szülésre.
A Római Katolikus Egyház önkényesen és ellentmondást nem tűrően kizárta a tudományt és misztikumot a vallásból. Mondván: a tudomány nem vizsgálhatja a vallás tanait tudományos szempontból, és a misztikumot pedig eretnek dogmáknak bélyegezte meg, ha csak az nem illeszkedett szervesen az Egyház tanaihoz.
Hogy erre miért volt szükség?
Az Egyház magának akarta azt az ősi tudást, ami a Földön minden emberé kellene, hogy legyen kivétel nélkül. Ezzel a tudás-korlátozással gyakorolhatott önkényes ellenőrzést korlátlanul, nem csak a hívek, de államok, birodalmak, felett is.
Viszont ki kell hangsúlyozni, hogy kezdetben az Egyházat, ezzel a korlátozással egyáltalán nem a rossz szándék vezérelte. Ellenkezőleg.
Sokkal inkább a hívek és államok, birodalmak, békés egymás mellett élése volt a cél, és nem a megosztásuk. Azonban a későbbi időkben különböző politikai és történelmi események ezt is károsan befolyásolták és az Egyházat igyekezték elhatárolni a világi tudományos és misztikus közösségek elől. Aminek a hatása az lett, hogy a tudományos és misztikus közösségek teljesen ki lettek zárva a vallásból, és így a katolikus keresztény vallás egy teljesen elhatárolt szuverén közösséggé vált.
Az ókori görög filozófusok: Szókratész, Püthagorasz, Platón, és Arisztotelész, briliánsan egyeztette össze a spiritualitást a vallással. Filozófiai értekezésükben egyszerre volt jelen a buddhizmus, taoizmus, és keresztény tanítások elemei.
A kereszténység misztikusai
A kereszténység legelső és legjelentősebb misztikusa, akinek tanítása süket fülekre talált nem volt más, mint Jézus Krisztus.
Tanításaiban kiemelkedő hangsúlyt fektetett az élet legmélyebb értelmére, miszerint életünk csak az Istenhez fűződő kapcsolatban (szeretet) és a társadalmi igazságosságban található meg.
További jelentős misztikusok:
Szent Ágoston (Kru. 354-430)
a korai nyugati keresztény egyház legnagyobb hatású gondolkodója.
Areopagoszi Szent Dénes (Kru. 500 körül)
közel-keleti szerzetes
aki az új-platonizmus hatására elragadtatottan misztikus szavakkal írta le a lélek felemelkedését Istenhez, és nagy hatást gyakorolt az utána jövő keresztény gondolkodókra.
Órigenész
a keleti keresztény egyház legnagyobb teológusa, Plótinosz kortársa a Kru. 3. században.
Szent Benedek
aki a 6. században az első nagy nyugat-európai kolostort alapította Monte Cassinóban.
Bingeni Hildegard (1098-1179)
a Benedek-rendi német misztikus, költő, festőművész, drámaíró, zeneszerző és látnok.
Assisi Szent Ferenc (1182-1274)
a világszerte közszeretetnek örvendő személyiség, aki az együttérzést, az egyszerűséget és a természet szeretetét testesíti meg.
Aquinói Szent Tamás (1225-1274)
Domonkos-rendi olasz szerzetes
a középkor legnagyobb keresztény teológusa, aki az emberi lét alapkérdéseinek bámulatosan széles és mély tartományát elemezte.
Eckhart mester (1260-1327)
Domonkos-rendi szerzetes
akinek a belső istenségről szóló tézise - "Ugyanazzal a szemmel tekintek Istenre, mint amellyel Isten tekint reám" - az utóbbi időben ismét a figyelem középpontjába került, mert figyelemre méltó összhangban állt a hinduizmus, buddhizmus és a szúfizmus hasonló gondolataival.
Ávilai Szent Teréz (1515-1582)
karmelita-rendi kasztíliai (spanyol) szerzetes- és rendfőnöknő
nagy misztikus, aki megreformálta a karmelita rendet, s akinek önéletrajza és egyéb írásai a legnagyobb hatású elmélkedési szövegek közé tartoznak.
Keresztes Szent János (1542-1591)
karmelita-rendi kasztíliai (spanyol) szerzetes
világhírű misztikus, aki Szent Terézzel együtt reformálták meg a karmelita rendet.
Jakob Böhme (1575-1624)
német protestáns világi misztikus
aki a kvékerekre gyakorolt nagy hatást.
William Blake (1757-1827)
angol költő, festő, grafikus és nyomdász.
Wilhelm Schelling (1775-1854)
sváb (német) protestáns misztikus filozófus.
Lisieux-i Szent Teréz (1873-1897)
karmelita-rendi francia apáca
aki szent egyszerűségével a világon mindenütt hatott az emberekre.
Teilhard de Chardin (1881-1955)
francia jezsuita teológus, paleontológus és filozófus
akinek evolúciós világképe nagy hatással volt a 20. század vallási gondolkodóira.
Johannes Tillich (1886-1965)
német evangélikus teológus, lelkész.
Pio atya (1887-1968)
kapucinus-rendi olasz szerzetes
karizmatikus és gyógyító, aki stigmáival katolikusok és nem katolikusok között híveket szerzett.
Calcutta-i Teréz anya (1910-1998)
albán származású római katolikus apáca
aki jótékonysági munkája révén 1979-ben Nobel-békedíjat kapott.
(forrás: a wikipédia.hu válogatásában:
óegyiptomi mitológia
ógörög mitológia
skandináv mitológia
ókori római mitológia
judaizmus
iszlám
kereszténység)
óegyiptomi mitológia
ógörög mitológia
skandináv mitológia
ókori római mitológia
judaizmus
iszlám
kereszténység)